Thursday, November 09, 2006
Imádom Őt
"Imádom Őt.
Imádom mikor némán egyedül gyaloglok hazafelés a téli szürkeségben
Fülemben zene szól, s a világ megszűnik létezni. Hazafelé tartok. Hozzá.
A nagyváros forgatagában csak mi létezünk szótlanul összekötve egymáshoz.
Nagyon jó és megnyugtató érzés Őt átölelni, magamhoz szorítani lefekvéskor.
Vagy amikor a lakásban szembejön, felkapni és forogni Vele nevetve.
Imádom, amikor mozdulni sem tudok ,mert a kezemet használja kispárnának,
s az sem számít, hogy a kezem elzsibbad, mert Szeretem.."
2005. január 18
"Imádom Őt.
Imádom mikor némán egyedül gyaloglok hazafelés a téli szürkeségben
Fülemben zene szól, s a világ megszűnik létezni. Hazafelé tartok. Hozzá.
A nagyváros forgatagában csak mi létezünk szótlanul összekötve egymáshoz.
Nagyon jó és megnyugtató érzés Őt átölelni, magamhoz szorítani lefekvéskor.
Vagy amikor a lakásban szembejön, felkapni és forogni Vele nevetve.
Imádom, amikor mozdulni sem tudok ,mert a kezemet használja kispárnának,
s az sem számít, hogy a kezem elzsibbad, mert Szeretem.."
2005. január 18
Thursday, April 29, 2004
Szösszenetek
EU
Május1. Egy dátum. Csatkakozunk. Mihez? Kiderül. Idővel. Csinnadratta lesz. Ünneplünk. Ehhez értünk. De miért? Jó kérdés! Áremelések. Jövő héten. Ünneplünk. A héten. Utána meg sírunk. Nekem csak egy dátum. Jelképes.
Tavasz
Azt hiszem végérvényesen megérkezett. Itt van, belém bújt! Bizserget belülről, szét akar feszíteni! Itt van, melegít, vetkőztet. A T A V A S Z !
EU
Május1. Egy dátum. Csatkakozunk. Mihez? Kiderül. Idővel. Csinnadratta lesz. Ünneplünk. Ehhez értünk. De miért? Jó kérdés! Áremelések. Jövő héten. Ünneplünk. A héten. Utána meg sírunk. Nekem csak egy dátum. Jelképes.
Tavasz
Azt hiszem végérvényesen megérkezett. Itt van, belém bújt! Bizserget belülről, szét akar feszíteni! Itt van, melegít, vetkőztet. A T A V A S Z !
Wednesday, April 14, 2004
Alterego vagy igazi?
Ma mindenki az alteregóját küldte el bevásárolni, intézkedni. Ülök a 91-es buszon, s nem messze áll tőlem Robert de Niro. Enyhén rezignált arccal néz bele a tömegbe, talán ivott is kicsit, hogy
a sztársággal járó kellemetlenségeket elviselje. De egyetlenegy ember sem megy oda hozzá autogramot kérni, pedig ma magyarul beszél. Unott várakozás után aztán egy munkába igyekvő asszonnyal leáll beszélgetni. Tőlem jobbra három üléssel ül Tilda a magyar szappanoperák egyik főszereplője. Közvetlenül utánam szállt fel a buszra. Akkor összenéztünk, aztán leült. Vele mintha már többet is utaztam volna együtt.
Beérve a munkahelyre belenéve a tükörbe és meglepetésben volt részem, a szembenéző
arc miatt. Kiderült,hogy én saját magam alteregója vagyok!
2004. április 13
Ma mindenki az alteregóját küldte el bevásárolni, intézkedni. Ülök a 91-es buszon, s nem messze áll tőlem Robert de Niro. Enyhén rezignált arccal néz bele a tömegbe, talán ivott is kicsit, hogy
a sztársággal járó kellemetlenségeket elviselje. De egyetlenegy ember sem megy oda hozzá autogramot kérni, pedig ma magyarul beszél. Unott várakozás után aztán egy munkába igyekvő asszonnyal leáll beszélgetni. Tőlem jobbra három üléssel ül Tilda a magyar szappanoperák egyik főszereplője. Közvetlenül utánam szállt fel a buszra. Akkor összenéztünk, aztán leült. Vele mintha már többet is utaztam volna együtt.
Beérve a munkahelyre belenéve a tükörbe és meglepetésben volt részem, a szembenéző
arc miatt. Kiderült,hogy én saját magam alteregója vagyok!
2004. április 13
Wednesday, February 25, 2004
Az élet csupa játék
Az élet csupa játék: Bolondozunk-Nevetünk, s közben saját sorsunk buktatóit próbáljuk meg elrejteni. Tényleg olyan nehéz boldognak lenni? Mint majd minden folyamat, ez is tanulandó.
Az élet csupa játék: Bolondozunk-Nevetünk, s közben saját sorsunk buktatóit próbáljuk meg elrejteni. Tényleg olyan nehéz boldognak lenni? Mint majd minden folyamat, ez is tanulandó.
Wednesday, February 11, 2004
Gondolatok
avagy a legmélyebb kitárulkozás
Ma nagyon nem tudom ki vagyok. Úgy érzem, miintha egy kátyú-szakadék szélén egyensúlyoznék. A mindenki által keresett harmónia és csend hiányzik belőlem. A jövőn és jelenen gondolkozok, Szeretnék jobb ember lenni. Kitárni az egész bensőmet a világegyetem közepén, s kicsit meghalni. Hogy érezzem azt a kimondhatatlan csendet, boldogságot, amit érezve az ember elsírja magát örömében. A magány, az egyedüllét ilyenkor nem számít. Valami végtelen megnyugvás az egész. Nem az vagyok, aki én vagyok. Úgy cselekszem, mint egy irányított szellembábú. Szeretnék mindenkit Boldoggá tenni, s szeretnék én is az lenni. Valami nagyot kéne tenni.
..
...
Be vagyok zárva saját magamba. Ketrecviadal.
Olyan lelki métely szorongat, ami alól egy kiadós zokogás szabadít fel.
avagy a legmélyebb kitárulkozás
Ma nagyon nem tudom ki vagyok. Úgy érzem, miintha egy kátyú-szakadék szélén egyensúlyoznék. A mindenki által keresett harmónia és csend hiányzik belőlem. A jövőn és jelenen gondolkozok, Szeretnék jobb ember lenni. Kitárni az egész bensőmet a világegyetem közepén, s kicsit meghalni. Hogy érezzem azt a kimondhatatlan csendet, boldogságot, amit érezve az ember elsírja magát örömében. A magány, az egyedüllét ilyenkor nem számít. Valami végtelen megnyugvás az egész. Nem az vagyok, aki én vagyok. Úgy cselekszem, mint egy irányított szellembábú. Szeretnék mindenkit Boldoggá tenni, s szeretnék én is az lenni. Valami nagyot kéne tenni.
..
...
Be vagyok zárva saját magamba. Ketrecviadal.
Olyan lelki métely szorongat, ami alól egy kiadós zokogás szabadít fel.
Sunday, January 18, 2004
Tudatos önsajnálat
Ismét elért a negatív hullám. Újra üres vagyok. Időről-időre dejavu érzés lesz úrrá magamon. Miért kell mindig, mint a labirintusban ugyanarra az útra rátévednem? Kérek Valakit, aki tudna tenni az ügy érdekében, navigáljon el erről a világról egy olyanba, ahol gyarló emberi érzéseink nem csak az akadályokat dobálnák le elénk, hanem fel is szednék Őket.
Ember küzdj és bízva bízzál!
E sorok tökéletesen kifejezik az emberi sors mihasznaságát. Sokan a saját korlátaikba kapaszkodva nem jutnak előre, mig mások az akarat görcse miatt nem tudnak lazán könnyedén élni. Az élet sokkal egyszerűbb annál mint, amennyire felfogjuk. A bonyolitás már a civilizáció terméke. Nekem is csak ezen gondolatokat kellene elfogadnom.
Szürkeség van bennem, mint az irásaim nagy részében. De megnyugszok, ugyanis ez is emberi érzés, még ha nem is a legfenköltebb. Mármint a depresszió, a magány, a szomorúság...
..de ahogy a filmből is megtudhattuk: Az élet utat tör, s kezdődik minden újra elölről.
Ismét elért a negatív hullám. Újra üres vagyok. Időről-időre dejavu érzés lesz úrrá magamon. Miért kell mindig, mint a labirintusban ugyanarra az útra rátévednem? Kérek Valakit, aki tudna tenni az ügy érdekében, navigáljon el erről a világról egy olyanba, ahol gyarló emberi érzéseink nem csak az akadályokat dobálnák le elénk, hanem fel is szednék Őket.
Ember küzdj és bízva bízzál!
E sorok tökéletesen kifejezik az emberi sors mihasznaságát. Sokan a saját korlátaikba kapaszkodva nem jutnak előre, mig mások az akarat görcse miatt nem tudnak lazán könnyedén élni. Az élet sokkal egyszerűbb annál mint, amennyire felfogjuk. A bonyolitás már a civilizáció terméke. Nekem is csak ezen gondolatokat kellene elfogadnom.
Szürkeség van bennem, mint az irásaim nagy részében. De megnyugszok, ugyanis ez is emberi érzés, még ha nem is a legfenköltebb. Mármint a depresszió, a magány, a szomorúság...
..de ahogy a filmből is megtudhattuk: Az élet utat tör, s kezdődik minden újra elölről.
Friday, November 28, 2003
Vízió
Ma kora reggel, amikor felszálltam a buszra, különös érzésem támadt: mintha a terminátor filmek elevenedtek volna meg előttem. A busz volt maga a GÉP, aki erős és hatalmas, uralkodó faj a Földön! Mi emberek a tápláléklánc alsó lépcsőfoka vagyunk, a buszmegállók pedig, mint valami gyorséttermi hálózat tagjai: a GÉP számára töltőállomásként üzemelnek. A GÉP minden egyes töltőállomáson feltankol,hogy legyen energiája eljutni a következő állomásig. Útközben a salakanyagot kidobja magából. S mire elér végcéljához gyomra teljesen kiürül és újból enni indul.
A "szépség" az egészben, hogy az ember önként áll ki a vágóhídra, hajtja fejét igába.
Ma kora reggel, amikor felszálltam a buszra, különös érzésem támadt: mintha a terminátor filmek elevenedtek volna meg előttem. A busz volt maga a GÉP, aki erős és hatalmas, uralkodó faj a Földön! Mi emberek a tápláléklánc alsó lépcsőfoka vagyunk, a buszmegállók pedig, mint valami gyorséttermi hálózat tagjai: a GÉP számára töltőállomásként üzemelnek. A GÉP minden egyes töltőállomáson feltankol,hogy legyen energiája eljutni a következő állomásig. Útközben a salakanyagot kidobja magából. S mire elér végcéljához gyomra teljesen kiürül és újból enni indul.
A "szépség" az egészben, hogy az ember önként áll ki a vágóhídra, hajtja fejét igába.
